Patakjáró - A Rinya-patak, Kreatív horgászat - Peti és a pontyok, Lucernás amurok, Nagyító alatt - A kárászozás, A Száva-Bohinjka vándora, Nagy úr ám a szükség!, Visszatérés Radutára, Határon innen és túl…

Patakjáró A Rinya-patak Nem egyszerű dolog a Rinya-patakról írni, mert több is van belőle. Kevés az országnak az a része, ahol olyan sok a szanaszét szaladó vízfolyás, mint Somogyban. Eredjünk hát a Rinyák után, amelyek a térképen sokfelé ágaznak – de kettő az igazán meghatározó. Régi krónikákat lapozgatva leltem rá Bozsóky Gerő Pál Segesdi krónikájában a következőkre: „Somogy megye nyugati felében folyik észak–déli irányban a Rinya-patak. Egyik ága Segesd felett, a másik Böhönye és Nemeskisfalud közt ered, és Ötvöskónyinál felvéve a Szabási-Rinyát, Péterhida határában ömlik a Drávába.”

Kreatív horgászat Peti és a pontyok Gödöllőn pecáztunk, a Patakpart HE horgásztaván. Egy patinás vízen – a hivatásos újságírók járnak ide zsinórt áztatni. A szabályok és a szokások teljesen hagyományosak, a víz tiszta, és a halak egészségesek. Azért szeretünk ott horgászni, mert ritka az, amikor nem fogunk semmit. A sok szép pontyon és kilós ezüstkárászon kívül süllő, balin és harcsa lakik a gödöllői tóban. Érdemes pergetni, és – hála istennek – szabad is! Feladatul kaptam vendéglátóimtól, hogy estére fogjam meg a halászlének valót. Nosza, rajta, pontyra feederszereléket dobtam be, a kis 2,40-es botommal pedig balinra hajigáltam, ugyanis a „szálkafőzelék” első osztályú nyersanyag az alaplébe. Aztán, hogy nem volt egy rávágásom se, letettem a pergetőmotyót, és egy újabb feederszereléket vetettem be a másik mellé.

Lucernás amurok Nem hiszem, hogy hazánkban él még egy olyan hal, mint az amur, amelynek horgászatánál annyiféle csalizási és etetési variációt alkalmazhatunk. Kifogására még a legelképesztőbb, első hallásra-látásra talán kissé vadnak, morbidnak tűnő csalikkal is érdemes egy próbát tenni. Hihetetlennek tűnhet, de eredményesek lehetünk az édes, érett gyümölcsökkel (szőlő, szilva, ringló), zöldségekkel (borsó, kelbimbó) vagy akár a friss nádhajtással. Az amur „megőrül” az édes ízekért, de felettébb kedvel minden növényt, mely ízben, illatban emlékezteti a nádra, sásra vagy hínárra – éppen ezért lehet fantasztikusan fogós csali a lucerna!

Nagyító alatt A kárászozás Az év mostani szakaszában az ezüstkárász oly gyakran kerül a zsákmányba, hogy akár főhalnak mondható. A sikeres kárászozás érdekében hasznos lehet a hozzá kapcsolódó ismeretek áttekintése.

A Száva-Bohinjka vándora Keszthely számos nevezetessége közül nekem az egyik legkedvesebb egy horgászbolt. Ez nem vicc. Tudom, hogy van ott számos fontosabb épület – például a Festetics-kastély, a Helikon Könyvtár vagy a Balatoni Múzeum –, amihez nem mérhető egy üzlet, de hogy mégis a fontosak közé sorolom, annak oka az üzlet hangulata, személyessége, mondjuk így: keszthelyiessége. A bolt lelke a tulajdonos, a természetszerető, horgászbotépítő, a Zala-folyó, a Balaton és a Kis-Balaton szenvedélyes horgásza, Gampel István. Műlégykötő-verseny alkalmából találkoztunk legutóbb Kiskunlacházán, ahol a hozzáértő műlegyesek elismerően mustrálgatták, próbálgatták a botokat, melyeknek készítőjéről tudni kell, hogy alig két éve műlegyezik, de fotóalbumát nézegetve úgy tűnik, mintha régi motoros lenne.

Nagy úr ám a szükség! Végre! Tavasz van! Legalábbis remélem, olyan szép tavaszunk lesz, mint amilyen kemény telet tudhatunk magunk mögött. Igazi öreg pecások sem emlékeznek sok olyan évre, amikor a Tiszán ilyen hatalmas szakaszon vicsorgott jégtakaró. Emlékszem, milyen döbbent arccal meredtünk egymásra, amikor kedves folyónk szőke tincseit őszesre festette az undok jégpáncél. Pedig egy nappal előtte még vérben forgó szemekkel fogdostuk a sneciket, hogy a jól bevált tiszai medrek szentélyeiben feláldozzuk azokat a süllők istenének. Aztán leforrázva álltunk a parton jó ideig, majd bánatosan elkullogtunk, azzal a tudattal, hogy a süllők istene ma, de előreláthatólag hosszú ideig nem tart fogadóórát.

Visszatérés Radutára Mindenkinek van kedvenc vize, s ha egy idő után kevesebbet is horgászik ott, mindig visszatér. Az én „örök szerelmem” a Raduta-víztározó – rengeteg élmény, gyönyörű fogások kötnek e vízhez; s még a tömeges halpusztulás idején sem voltam hűtlen hozzá. Kitartásom elnyerte jutalmát, mert tavaly augusztusban, olykor 40 Celsius-fokos melegben bizonyságot szereztem: a Raduta ismét a régi, gyönyörű halakat lehet fogni a tározón! Minden túrámon naplót vezetek – a fogásokat és azok körülményeit, a horgászat során történteket jegyzem le. A naplóim igen hasznosak, sokat lehet tanulni a fogási adatokat elemezve, de szívet melengető érzés is évek múlva végigolvasni egy-egy horgászat eseményeit. Most egyik radutás túrám történéseit elevenítem fel a jegyzeteim segítségével.

Határon innen és túl… horgászat, mint az idegenforgalom egyik mozgatója, már régóta jelen van bizonyos régiókban. Szerepe egyre inkább felértékelődik, ezt jól mutatja, hogy egyre több olyan szerveződés jön létre, amelynek célja a határokon átívelő együttműködés. S van egy régi határon túli és azon belüli „együttműködés” – ami ennek ellentmond. A Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kara pályázati támogatást nyert az Interreg III/A Szlovénia–Magyarország–Horvátország Szomszédsági Program keretében. Már a cím is imponáló. „Folyók, tavak, halak: együttműködés a régiók idegenforgalmának fellendítésére a vízhez köthető kulturális örökség bemutatásával, a horgász- és természeti turizmus elősegítésével.” A projekt lényege, hogy olyan együttműködést hozzon létre, amely a régióknak a vízhez, halhoz kötött tevékenységeit, az azokkal kapcsolatos kulturális hagyományait összehangoltan vonja be a turisztikai kínálatba. Olyan szervezetet, programsorozatot, új tájékoztató- és oktatóanyagokat hoz létre, amelyek határon átnyúló hatásuk segítségével az együttműködők meglévő turisztikai kínálatát, vonzerejét növelik.