Feederakadémia - Száz méter felett!, Patakjáró - A Hévízi-patak, Amurozás Nagybivalyoson, Nagyító alatt - Egyszer etess!, Pergető-útmutató - A pergetőzsinór, Portyázó horgászok - A Balatontól az Indiai-óceánig, Egy hétvége Rakacán, Süllőzés az életem

Feederakadémia Száz méter felett! A feederbotos horgászat térhódítását eddig jelentősen gátolta, hogy dobótávolságban legtöbbször nem tudta felvenni a versenyt a hagyományos fenekezővel. Sokszor mit sem ért a legfinomabb, legérzékenyebb horgászeszköz, ha a felcsalizott horgot nem lehetett a kívánt távolságba juttatni. Magam is szenvedő alanya voltam olyan horgászatoknak, amikor csak tíz méter kellett volna, hogy elérjem a halakat… Közben a mellettem ülő, hagyományos fenekezővel horgászó (durvább végszereléket használó) spori egyik halat fogta a másik után. Miért? Mert ő még túl is dobott a halrajon! Nehezen tudom az ilyet megemészteni, és nem hagy nyugodni a dolog, amíg meg nem találom a megoldást!

Patakjáró A Hévízi-patak Szegény ember vízzel főz – jutott eszembe a régi igazság, amikor pataknézőbe indultam. Számomra varázslatos, ahogy ezek a kis vizek felfakadnak, és útnak indulnak. Vannak, amik tavakba tartanak, aztán onnan is továbbállnak. Némelyikük völgyet duzzaszt, mások csak előtűnnek, aztán elbújnak. Néhány száz évvel ezelőtt még malmokat hajtottak, és halat is tartottak bőségesen. Manapság kevés becsületük van, pedig patakok nélkül olyan sivár az élet, mint szerelem, gyerek és család nélkül. Patakjáró címet adtam ennek a rovatnak, arra gondolva, hogy lesznek majd néhányan, akik velem tartva, olvasva, jobban odafigyelnek patakjainkra. Annál is inkább becsülni kellene sédjeinket, csermelyeinket, sekélyebb vízfolyásainkat, mert a bennük lévő élet továbbiramlik a folyókba, amiket oly sokan horgásznak. De nemcsak visznek életet, hanem megtartanak és gazdagítanak is. Néha egészen különleges módon, mint a Hévízi-patak (Hévíz–Páhoki-csatorna), mely a lápi póc korábbi fő lakóhelye volt.

Amurozás Nagybivalyoson Horgászat közben, az országot járva, sajnos már többször szembesültem a szomorú ténnyel, hogy az amurokat semmibe veszik, sőt néhány vízen „tűzzel-vassal” irtják. Természetesen tisztában vagyok az amurok környezetre gyakorolt romboló, pusztító hatásával, de arról nem ők tehetnek, hogy a hatvanas években hazánkba érkeztek. Viszont a horgászati, sportértékük talán ellensúlyozzák a kellemetlen és káros cselekedeteiket. Tavaly, amikor az amur horgászatát szerettem volna filmre vinni, a forgatási helyszínek kiválasztásakor Nagybivalyos neve is felmerült. Hatalmas nádfalai, legendás amurállománya előre biztosította az akciókat. A tavaszi próbahorgászat pedig meggyőzött, hogy Nagybivalyosnak szerepelnie kell a filmben.

Nagyító alatt Egyszer etess! Már tündöklik az ég, és a felragyogó tavaszban délidőre a szélvizek kicsinykét melegedtek, szinte mindenütt foghatsz bodrit, ha kedved támad. A Balaton és a Velencei-tó déli oldalán a kőszórások előtt van a bodorka. A folyókban, tavakon vagy például a Soroksári-Dunán és a holtágaiban inkább a partközelben, mint beljebb. Még a fővárosban is fogható. A Gellérthegy lába kimeríthetetlen bodribánya áradáskor, bizonyos években.

Pergető-útmutató A pergetőzsinór Bevallom, a pergetéshez szükséges eszközök bemutatásánál eddig sem voltam könnyű helyzetben, és legjobb szándékom ellenére is vannak márkák, melyek kimaradtak a bemutatásból. Nos a helyzet, sajnos, a zsinórokat tekintve még nehezebb. Egyszerűen azért, mert a piacon kapható számtalan fajta között ember legyen a talpán, aki képes teljesen átfogóan igazságot tenni. Végül is nem ez a célom, úgyhogy maradtam a nálam és másoknál is bevált típusok bemutatásánál. Ezzel talán nem lehet akkorát tévedni. Először azonban nézzük át, hogy a megfelelő pergetőzsinór kiválasztásánál milyen kritériumokat tartsunk szem előtt.

Portyázó horgászok A Balatontól az Indiai-óceánig Még tavaly nyáron történt, hogy Rétimajorban megrendezték az első Juventus Média Kupa horgászversenyt, aminek kitalálója nem lehetett más, mint Andrejszki Zoltán, a Juventus Rádió projektigazgatója. A titulus vérbeli riportert takar, aki immáron tizennégy éve szolgálja rádióját. Zolival vitorlásversenyen vagy horgászat alkalmával szoktunk összefutni, mostani találkozásunk apropója egy horgásztúra a Maldív-szigeteken, ahol néhány ismerőssel és kedves cimborájával, Besenyei Péter műrepülő-világbajnokkal aprították a tenger halait. Annál szokatlanabb mostani beszélgetésünk színhelye, a MÁV Kórház, ahol Zolit hasnyálmirigy-gyulladással kezelik. Hál’ istennek, már túl van a nehezén, de még néhány napig nem szabadul az infúzióktól, tehát amíg kisétálunk a társalgóba, visszük magunkkal az infúziósállványt is.

Egy hétvége Rakacán Megtört az átok! Úgy tűnik, az égiek megunták komisz játékukat, amikor a már sokat emlegetett két Tamással indulok horgászni. Korábban egyetlen napot sem bírtunk ki egymás mellett, ezért úgy döntöttünk – kutyaharapást szőrével –, hogy eltöltünk együtt egy egész hétvégét! Érdekes módon a helyszín kiválasztásában meglehetősen hamar közös nevezőre jutottunk: irány Rakaca!

Süllőzés az életem Karácsony után egy nappal, este tíz órakor megcsörrent a telefonom. Janó barátom hívott, hogy az ő barátja, Fodor Sanyi fogott egy tíz kiló fölötti süllőt a Dunán, partról pergetve. Máris indul fényképezni a halat, én is jól tenném, ha összekapnám magam, és csinálnék egy beszélgetést Sanyival, mert amit ő nem tud a Dunáról, azt már nem is érdemes tudni. Hát így esett, hogy megismerkedtem Fodor Sándor dunai süllőhorgásszal, akinek élete a Duna bűvöletében telik. Voltak ugyan kisebb megszakítások külföldi munkavállalások miatt, de ez még inkább megerősítette a folyó iránti kötődését.