Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk... A Salmo hihetetlenül bő színválasztéka az itt szereplő modellekre is kiterjed, ezért javaslom, hogy a konkrét színeket is kereső olvasó az előző részben található táblázatot nyissa meg egy külön ablakban, és így kezdjen az itt taglalt wobblerek tanulmányozásába.

Pergető berkekben a Salmo egyre nagyobb elismeréssel emlegetett márkanév, és nem csak európai, hanem újvilági viszonylatban is. Mára a lengyel cég meghatározó szerepet vívott ki magának a műcsali-piacon. Termékei világszerte kaphatóak. Az egyedi formák, a szokatlan, de remekül mozgó, fogós modellek és a rendkívül bő színkínálat keresett termékké tette e wobblereket. Az Áruház kínálata most Salmo műcsalikkal is bővül, ezek közül először a terelőlemezzel rendelkező változatok bemutatására kerül sor.

Mostanában egyre többen járják a harcsázás zegzugos útját. Ezen belül a lassan fogalommá váló harcsapergetésnek is egyre több követője akad. Teszik ezt azért is, mivel mostanában egyre jobban kezd felszállni a harcsát körülvevő misztikum köde. Így egyre nagyobb eséllyel szállunk szembe hazai halaink csúcsragadozójával. Ennek persze még így is rengeteg buktatója van, ha már tudjuk vagy sejtjük, hogy hogyan csapjuk be. Ha már a horgunkon van egy kapitális példány, még mindig ott van az, amire nehéz tapasztalat nélkül felkészülni. A harcsa ereje! Ő nem viccel, ha van gyenge láncszem a felszerelésünkben, azt biztosan megtalálja, és idő előtt vége a fárasztásnak!

Elöljáróban annyit, hogy ez az írás csapongó, és kevésbé halszagú, mint azt tőlem talán megszokhattátok. Különleges, mert legkedvesebb, leginkább meghatározó eszközeimről vallok nektek benne, ráadásul ez a hosszúra nyúlt szösszenet nem egyhuzamban íródott, hanem lassan érlelődött (kényszerűségből is, egyfelől, ami talán nem is volt kárára), mert az állandó utazások, költözések, új kalandok, új felfedezések, no és persze az új szerelmek illata formázta, s járja át. Semmi olyant ne várjatok ettől, hogy ki, milyen botot vegyen, vagy éppen milyent ne – személyes vallomás ez a fegyvertáramról, amely hűségében nem csalódtam, s remélem, nem is fogok soha már.

Van, aki könnyen szereti, és itt egyáltalán nem a kis (t)esti, vagy egyéb kalandokra utalok – pergethetünk kicsit másképp, ha éppen úri kedvünk, vagy a szükség úgy kívánja. Ne becsüljük le a kisebb egyedsúlyt elérő „vigaszhalakat”, mert célzottan rájuk próbálni igenis, érdemes!

A Tisza-tavon a csukázás igazi szezonja ősszel, a vízleeresztés után kezdődik. Ilyenkor a nyáron még biztos menedéket jelentő növényrengeteg szinte eltűnik, várva a tavaszi megújulást. Már ez elegendő ahhoz, hogy helykeresésére ítéljen ragadozót és prédát egyaránt. Ezt a Tisza-tavon még tetézi a téli vízszintre való átállás, miáltal még kisebb élettere marad a halaknak, számunkra mintegy paradicsomi állapotot előidézve.