60 éves a Magyar Horgász!

Benevolo Lectori Salutem - köszöntjük a jóakaratú olvasót! Régi könyvek, írások elején volt szokásos ez a beköszöntő, amellyel a kedves olvasó jóindulatát igyekezett megnyerni írásához a szerző. Magam természetesen nem e szerény szerkesztői jegyzetet, hanem a Magyar Horgászt ajánlom továbbra is a kedves olvasó jóindulatába. S hogy miért épp most? Mert különleges alkalom van: hatvan évvel ezelőtt, 1947 januárjában jelent meg először az újjáalakult országos horgász szövetség lapja, a Magyar Horgász.

A Magyar Horgász mindig is sokkal többet jelentett a horgászok számára egy egyszeru újságnál: tankönyv, amelyből felnőttek és ifjú horgászpalánták tanulták meg a horgászat csínját-bínját; folyóirat, amelyben az olvasók kedvükre válogathattak izgalmas horgászkalandok, élmények, érdekes fogások nem egyszer irodalmi színvonalú leírásában; szakmai folyóirat, amelynek révén a halak, a vízivilág, a vízparti környezet élővilágának rejtelmei népszeru leírások, olykor tudományos elemzések formájában tárultak fel; földrajzkönyv, amelyből a horgászok sorra ismerhettek meg mindig egyegy darabot hazánkból: ezernyi horgászvizet, lehetőségeiket, halait, élővilágát, környezetét, és nem csupán megismerhették, de a kiváló szerzők jóvoltából össze is melegedhettek velük; magazin, amely beszámolt a horgász közösségek életéről, az ország különböző vizein fogott halak elejtésének módjairól, furfangjairól (gondolják csak el: a Magyar Horgász rekordlistájáról vezetett adatbázisomban jelenleg közel 12 ezer rekordfogásnál tartok a lista 1964. évi megjelenése óta!), a legkülönbözőbb hazai és nemzetközi horgászversenyekről és minden, a horgászással kapcsolatos eseményről, fejtörőket, játékokat, pályázatokat közölt, s recepteket adott a lap nemcsak a hal megfogására, hanem - ha már megfogtuk - az elkészítésére is, szolunáris naptárunk pedig sok horgász iránytuje lett. Ki-ki végtelenségig folytathatná azoknak a tapasztalatoknak, élményeknek sorát, amelyeket a Magyar Horgász jelentett és jelent számára, mint ahogy ilyen élményekről ír néhány szakírónk az előző oldalon, személyes tapasztalataival erősítve meg: a horgászok újságja hatvan éve kincsesbányája a hazai horgászatnak.

De mindenek előtt összefogó, összetartó erő, az egy közösséghez: a horgászatot uzők táborához való tartozást jelentő központ lett és az is maradt a Magyar Horgász. A MOHOSZ 1946. évi közgyulési határozata úgy rendelkezett, hogy "a Mohosz hivatalos lapját, a Magyar Horgász-t minden tagjának az 1947. évi belépése napját követően ingyen megküldi", s ez egy jó darabig így is maradt. Magam is így ismerkedtem meg kissrácként - édesapámnak, mint egyesületi tagnak járt - még a kis alakú és az ötvenes évek elején kéthavonta, majd negyedévente megjelenő horgászújsággal. S most, hogy a lap történetének immár negyedéhez van szerkesztőként is közöm, elmondhatom, munkámhoz egyértelmu irányjelzést adott az is, hogy beszélgetéseinkben, levelezésünkben Vígh Józsi bácsi, aki hosszú ideig szerkesztette lapunkat, Szász Imre, Kiss Pali bácsi, Zabos Géza is többek között ugyanerre, az összetartozást sugárzó szellemiségre hívták fel a figyelmemet, amelyet igyekeztem és igyekszem ma is tovább erősíteni.

Szeretnénk, hogy továbbra is a lehető legtöbb horgászhoz eljusson a Magyar Horgász. Ezért igyekszünk többek között a lap árát is tulajdonképpen az előállítási költségek szintjén tartani. Mert hiszünk abban, hogy lapunk, bármennyire üzleti vállalkozási is kell, hogy legyen - azaz legalábbis tartsa el magát -, olyan szellemiséget képvisel, amely a jövő évtizedekben is meghatározza a horgászatot, a halak, a vizek, vízpartok, a vízi környezet, a természet szeretetét, óvását. Ezt a féltő, szerető, gyöngéd gondoskodást volt szándékunk évfordulós lapszámunk címlapjával is szimbolizálni. Most, amikor - Kocsis Zoltán szavaival - "virágzik a gagyi", szeretnénk olvasóinknak továbbra is valami igényeset, valami értékeset átnyújtani. Erre tanít bennünket lapunk hatvanéves története.

Istenem! Mi minden történt, csupán a horgászatban ez alatt a hatvan év alatt! Mekkorát fejlődött a horgászat technikája és eszköztára hat évized folyamán! Egyik nap elkezdtem nézegetni az első lapszámtól az apróhirdetéseket. Mekkora az út az akkori és a mostani körülmények között! Csak egyetlen példa: az első lapszámban, 1947. januárjában "baraképületet, fából készült, összerakhatót" keresnek megvételre, ma luxusüdülők tömegét ajánlják a horgászoknak egy-egy vakációra. A tudományos irányultságú figyelmes olvasó akár szociográfiai tanulmányokat készíthet a horgászélet - életünk egy szeletének - változásairól a lap írásai alapján. Más tudományos terület muvelője hazai vizeink élővilágáról. És bár hol vagyunk már attól, amiről az angol utazó, Edward Brown így zengedezett négyszáz évvel ezelőtt magyarországi útirajzában: "A Dunában a pompás pisztrángokon, süllőkön és a világ legkitunőbb pontyain kívül még számtalan egyéb halat is fognak, nevezetesebb a görgöcse vagy köviponty, fehér keszeg, durbinics, sügér, kecsege, kárász, lazac, csík" - azért épp lapunkból megismerheti az érdeklődő a horgászok fogásain keresztül, mi minden van ma is vizeinkben.

Az érdeklődés tartja frissen az embert. Olvasóink pedig érdeklődő, igényes emberek, akiknek emberi sokszínusége, horgászatuk ezernyi módja, a halfogás élményének megismételhetetlennek tunő, mégis újra ismétlődő, felejthetetlen érzése ad mindig új és új témát a legjobb hazai horgász szakírókból álló szerzői gárdánknak. A horgászélet általuk való közvetítésével arra törekszünk, hogy a hatvanéves Magyar Horgász mindig megújuló lendülettel ezt az érdeklődést fejezze ki és tartsa ébren. Jön a tavasz nemsokára. Még néhány hét és újra kivonulhatunk a tavaszi napsütésben ragyogó vizeinkre egy kis korai csukázásra, dévérezésre. És akkor nem nézzük majd irigykedve, mint legelső számunk címlapján látható, képaláírásán olvasható: "ezt a két boldog, megelégedett és sikeres csukavadászt".

Nos, ezért ajánlom a kedves olvasó figyelmébe továbbra is a Magyar Horgászt: legyen az ezután is origo: biztos kiinduló és hivatkozási pont horgászatunkhoz. Mi, szerkesztők és szakírók arra törekszünk, hogy változatlanul megőrizzük a lap színvonalát, igényességét, hitelességét, etikáját. Ez a törekvés is benne van ebben a hatvan évben, a hozzá való ösztönzés pedig olvasóink jóindulatában, ragaszkodásában.