A verseny, ahol tényleg majdnem minden(t) szabad….

A maconkai versenynaptár minden „műfajban” évről-évre rangos versenyek sorát tudja felmutatni, hála a terület adottságainak és halállományának, melyek számos más tényezővel együtt már világcsúcsokat is eredményeztek. Ezeken a megmérettetéseken viszont a profik mellett már szinte lehetetlen egy jó értelemben vett átlagos horgásznak díjazott helyezést elérni, bár - mint tudjuk - a szerencse e sportágban különösen nem elhanyagolható. További probléma, hogy igen nehéz beférni a zárt, vagy meghívásos versenyekre, illetve a siker reményében a jelentkezésnek már akár hetekkel korábban meg kell történnie. Nos, maradt kivétel Maconkán is! Ez a (VIII.) Nógrád Megyei Hírlap-Grátisz-BSHE Tóparti Randevú és Kupa. Tekintsünk vissza az ezévi versenyre, hátha ez a fajta verzió a nagy szakmai tanulságok levonása nélkül is többeknek érdekes lehet…

Annak idején, amikor elkezdtük e versenyt, még merőben más volt a helyzet az előszóban leírtakhoz képest.

Ami csak helyszínként nem változott - a gáti versenypálya

8 évvel ezelőtt úgy indult a dolog, hogy évente egyszer legalább találkozzanak azok, akik szeretik, vagy - tovább fokozva a dolgot - picit magukénak is érzik a vízterületet. Kötetlenül, lehetőleg családostul, és persze nem feltétlenül „csak” a verseny eredményeiért. Akkor úgy gondoltuk, az évi 2-3, inkább helyi, és megyei szintű versenyünk mellett ez a koncepció is jól megférhet. E kis összejövetel keretében már az első évtől párhuzamosan egy főzőverseny is megrendezésre került, ahol folyamatosan bizonyíthatónak tűnt számunkra az is, hogy milyen gasztronómiai értéke van a maconkai halaknak, vagy a környék vadjainak és gombatermésének a bográcsban, a kondérban, a nyárson, vagy más mesteri módon elkészítve.

E kezdetekben bizony más volt itt a horgászat, de a horgászélet is. Aztán szerencsére elindulhattak az egyre komolyabb fejlesztések. Volt ami kár, hogy elmúlt, de a változások többsége örömteli, és a többség érdekeit, igényeit szolgálja. Így utólag is visszatekintve jó (volt) átélni évről-évre a fejlődés kézzelfogható bizonyítékait, a dinamikusan növekvő fogási átlagot, az egyre változatosabb halfaunát, kapcsoltan a tovább szépülő környezetet, és a növekvő vízfelületet.

Borúban is derűs lehet az ember, ha örömét leli a természetben

Ezen kis kéretlen kitérőt a beszámolóban azért tettem meg, mert az idén is érdekes volt a vízparton a barátokkal, ismerősökkel egy pici időutazásként visszaemlékezni az első ilyen rendezvényre, melynek konkrét főzési helyszínén pl. már évek óta a Rekord-tórészlet halóriásokkal telepített vize hullámzik…

Szigeti veszedelem 2006, Maconka

A víztározó idegenforgalmi felfutásával párhuzamosan természetesen aztán egyre több lett a résztvevő is, és lassan bővülni kezdtek a kísérő programok. Ma már kerékpáros- és futóversenyek, sőt akár zenei rendezvények is megjelennek ezen a napon, amikor is az én értelmezésemben nem magunkat, hanem a szeretett vizet, a természetet, annak szépségét és változatosságát ünnepeljük.

Zene, tánc, móka...

Egy-két dolog viszont szerencsére változatlan maradt, és remélhetőleg marad a jövőben is. Ilyen ez a verseny is, amely már fogalmilag is több, mint Maconka második legrégebbi versenysorozata.

Ezen a versenyen előnevezés nélkül változatlanul mindenki, és gyakorlatilag minden horgászati módszerrel elindulhat, ráadásul nem is esélytelenül, ugyanis a díjak és a díjazások, valamint az ajándékok a verseny közben is (!) igazodnak a státuszokhoz és a módszerekhez, lehetőleg minden elismerhető teljesítményt megkeresve és értékelve! Így sem a nevezési díj, sem a szabályzati kötelmek nem jelenthetnek komoly akadályt, és itt a szervezői szándék szerint tényleg a részvétel az elsődleges, ahol megéri a jó értelemben vett amatőrnek is lenni…